2018. május 9., szerda

Star Wars: Ahsoka krónikái: 33. fejezet - A Tatooine foglya 1. - Hutt rabszolga



Star Wars: Ahsoka krónikái
33. fejezet: A Tatooine foglya 1. - Hutt rabszolga


Írta: Cody


Bár közeledett a napnyugta, a Tatooine napjainak sugarai még ekkor is kíméletlenül pásztázták a sivár Dűne-tengert. A pokoli, száraz hőség még az olyan kemény fejvadászok számára is embert próbáló volt, mint a hírhedt Dengar. Bár páncélja, és a feje köré tekert szövet megóvta a perzselő napsugárzástól, a hőségtől már kevésbé. Éppen ezért, alig várta, hogy zsákmányával visszatérjen a robogójához, és eljusson Jabba palotájának viszonylagos hűvösébe. A megbilincselt, fiatal lányt maga elé ültette, majd ráadta a tolóerőt a siklójára, és nekivágott a tatooine-i tájnak. Menet közben elégedett pillantást vetett prédájára, mert tudta, hogy a hutt szép kis summát fizet majd érte. Mindent egybe vetve, szerencsésnek mondhatta magát, hogy rátalált a togrutára.

Dengar egy jól fizető megbízás reményében jött a Tatooine-ra. Mielőtt azonban Chalmun Kantináját elhagyva meglátogathatta volna Jabbát, a fejvadász egy meredeken ereszkedő hajóra figyelt fel a város határán állva. Dengar a szemét meresztve úgy látta, hogy a távoli hajó sokkal inkább zuhan. Ezt alátámasztotta a pár pillanat múlva feltűnő villanás, amely a világosság ellenére is látható volt. A villanást távoli, tompa dörrenés követte, egyértelművé téve, hogy a hajó becsapódott. Dengar nem tudta, hogy más is felfigyelt-e a jelenségre, de nem akarta vesztegetni az idejét. A hajó értékes rakományt rejthetett, ami megérte a kitérőt. A tiszta, kék ég felé szálló fekete füst pontosan jelezte a lezuhant gép helyzetét. A fejvadász felpattant a robogójára, majd a Dűne-tengernek nekivágva egyenesen a hajó felé vette az irányt. A roncsot átvizsgálva csalódottan vette tudomásul, hogy nem sok értékes rejlik a fedélzeten. A Jakkun bizonyára jobban örültek volna az alkatrészeknek, de a Tatooine-on nem sokra ment volna a hajó kibelezésével. Ellenben a vérnyomok arra utaltak, hogy az utasok bár megsérültek, túlélték a becsapódást. A sérülést és az eltelt időt figyelembe véve, a közelben kellett lenniük. A jó nyomkövető képességekkel megáldott Dengar ismét nekivágott a sivatagnak, hogy megtalálja a túlélőket. Tudta, hogy Jabba a rabszolgáknak is jó hasznát veszi, így egy fogoly leszállítása jó belépő lenne a hutthoz.

Dengar órákkal később talált rá arra a barlangra, ahová a nyomok vezettek. A labirintusnak is beillő katakombákon keresztül eljutott a tuskenek földalatti menedékéig. Egy félhomályos, fáklyákkal megvilágított helyiségbe érve szokatlan látvány tárult a szeme elé. A barlang közepén lévő emelvény tetején fél tucat buckalakó hörgött és morgott, miközben kört alkotva álltak valaki körül. A barlang képződményeinek rejtekében a kíváncsi fejvadász közelebb merészkedett. A tuskenek erdejében ekkor megpillantott egy csupasz, fiatal lányt. A narancssárgás bőr, és a kék-fehér csíkos lekkuk alapján togruta lehetett. Talán valamiféle tusken rituálé, vagy hasonló lehetett. Dengar még nem látott hasonlót. A togruta lány a rá szegeződő tusken férfiasságokkal foglalatoskodott. A fejvadászt meglepte a dolog, de látott már furcsaságokat a Galaxisban. Az emelvény körül számos buckalakó állt, megdelejezve szemlélve a rituálénak tűnő eseményt. Dengar úgy döntött, hogy a togruta kitűnő zsákmány lesz Jabbának, ám a megannyi tusken nem kis kockázatot jelentett. A fejvadász egyetlen előnye a meglepetés ereje lehetett, mivel szerencséjére senki nem szúrta ki a jelenlétét.

Profizmusának köszönhetően néhány perc és arzenáljának elsöprő ereje elég volt hozzá, hogy kifüstölje a veszélyes, ám hozzá képest primitív tuskeneket. Miután az egyik buckalakóról letépte ruházatának felső rétegét, a lánynak adta, hogy megvédje a napok kíméletlen sugaraitól. A togruta fáradt, mégis harcias tekintetéből leszűrhető volt, hogy nincs ínyére a helyzet, de Dengar egy rá szegezett sugárvetővel nyomatékosította, hogy nincs sok választása: vele megy, vagy meghal. Bár fizikai erejét tekintve, a törékeny lány nem jelenthetett kihívást az izmos és páncélt viselő fejvadásznak, Dengar szeretett óvatos lenni. A harcias, kék szempár arra utalt, hogy a lány hajlamos lehet nem együtt működni. A fejvadász így elővett egy bilincset, majd a karcsú csuklókra helyezte. A férfi fejében megfordult a gondolat, hogy elszórakozik a togrutával, mielőtt leszállítja Jabbának, de végül elvetette az ötletet, mert nem akarta még jobban bemocskolni a lányt. Minél jobb állapotban van, annál nagyobb a valószínűsége, hogy jó áron képes túladni rajta. Egyébként is, a togrutáért kapott pénzből tucatnyi örömlányra futja majd, akik jobban a kedvére tesznek.

Ahsoka Tano nem először tapasztalta meg a csöbörből vödörbe szituációt. Bár sikerült megszabadulnia Fekete Krrsantan és Aurra Sing párosától, majd az őrült tuskenektől, jelenlegi fogva tartója sem kecsegtetett sok jóval. Miután elhagyta a Jedi Rendet, az élete minden korábbinál nehezebbé vált. Ahsoka éhes volt és kimerült, így minden megmaradt energiájára szüksége volt, hogy tartsa magát. A tuskenek mocskát gyorsan a testére szárította a tatooine-i hőség. A suhanó robogón ülve próbált meditatív állapotba kerülni. Miután Jabba palotájának sziluettje tűnt fel a láthatáron, Ahsoka számba vette a lehetőségeit, és arra a következtetésre jutott, hogy jelenleg Jabba az egyetlen esélye az életben maradásra. Ebben az állapotban, egyedül aligha élne túl egy-két napnál többet a sivatagban. A legközelebbi település, Mos Eisley hemzsegett a Galaxis söpredékétől, akik egy pohár vízért megölték volna, vagy valami sokkal rosszabbat tettek volna vele. Ellenben Jabbánál bizonyára kap ellátást, mert a huttnak kifogástalan állapotban van szüksége a "szolgálataira". Ahsoka nem volt naív, ismerte Jabbát annyira, hogy ne legyenek kétségei a szándékait illetően. Bizonyára a rabszolgák és "tácosnők" sorsa vár rá a palotában, és tudta, hogy ez utóbbiak nem csupán táncoltak...

A napok csaknem teljesen eltűntek a horizont mögött, amikor Dengar és Ahsoka bebocsátást nyertek a hutt palotájába. A félhomályos tróntermet kékes derengés uralta, miközben a füst lustán szállt a mennyezet felé. Számos faj tagja képviseltette magát a helyiségben. A háttérzajt a bith zenészek, és az egymással duruzsoló vendégek szolgáltatták. A trónterem közepén lévő mobil emelvényen a palota ura, Jabba a Hutt foglalt helyet. Az óriás csigára emlékeztető lény előtt, egy pórázon lévő twi'lek rabszolga ült.
- Mit hoztál nekem, fejvadász? - kérdezte a hutt, amit az oldalán álló protokolldroid azonnal fordított.
- Gondoltam, gyarapíthatnád a gyűjteményed... - kezdte Dengar, majd egy gyors mozdulattal lerántotta a buckalakó ruhát Ahsokáról. - ...ezzel. A togruta összerezzent, ahogy természetes bája valamennyi jelenlévő szeme elé tárult. Amennyire tudta, eltakarta kebleit és forróságát, de a fejvadász félrehúzta kezeit. A legtöbben elégedettségüknek adtak hangot, megigézve bámulva a hibátlan testet. Jabba végigmérte a meztelen lányt, majd megnyalta ajkát. Miután a hutt hatalmas szemei visszatértek a fejvadászra, a saját nyelvén morgott valamit. 
- A hatalmas Jabba tudni kívánja, mennyit kérsz ezért a portékáért? - kérdezte a protokolldroid gépies, monoton hangon.
- Figyelembe véve az áru minőségét... úgy vélem, ötvenezer kredit méltányos ár lenne. - Dengar tudta, hogy irreális összeget mondott, de azzal is tisztában volt, hogy magasról kell indítania az alkut. Jabba hangosan felröhögött, amit jó alattvalókhoz híven a vendégei is követtek.
- A magasságos Jabba értékeli a humorérzékét, és nagylelkűen ötezret ajánl a fogolyért. - tolmácsolta a droid gazdája szavait. Ahsoka megalázónak érezte, hogy úgy alkudoznak érte, mint egy darab húsért, de nem sokat tehetett.

Az egykori padawan végül tízezres áron került Jabba birtokába, aki intett az embereinek, hogy fizessék ki a fejvadászt. Dengar levette a bilincset a togrutáról, majd elégedetten számolta meg a jelöletlen kreditlapokat. Végül úgy döntött, egyelőre mégsincs szüksége új munkára, és távozott a palotából a kisebb vagyon birtokában.
- Mi a neved, togruta? - kérdezte Jabba, Ahsoka pedig rájött, hogy a hutt nem ismerte fel. Nem emlékezett rá, hogy néhány évvel korábban a lány járt már itt mesterével, amikor hazajuttatták Jabba gyermekét, Rottát. A huttnak bizonyára számos rabszolganővel volt dolga azóta, köztük togrutákkal is, így elképzelhető volt, hogy Ahsoka is csak egy újabb volt számára a sok közül. Noha nyilván többre tartotta egy átlagos rabszolgánál, ha egy kisebb vagyont fizetett érte Dengarnak.
- Ashla... - mondta végül Ahsoka a nevére irányuló kérdésre felelve. Esze ágában sem volt felfedni Jedi mivoltát, mert azzal valószínűleg csak rontott volna a helyzetén. Bár a lány arra is gondolt, hogy amennyiben felfedi a kilétét, Jabba talán enyhít a helyzetén a múltban történtekre való tekintettel. De miután a hutt tízezret fizetett újdonsült szerzeményéért (akivel bizonyára konkrét tervei voltak), valószínűtlennek tűnt, hogy megenyhülne, csak mert az egykori padawan annak idején segített a fia hazajuttatásában. Akárhogy is, Ahsoka arra jutott, hogy bölcsebb lesz titokban tartania valódi kilétét, és Ashlaként kikeveredni a helyzetből.

Jabba mély hangja keresztülzengett a mérsékelt háttérzajon, mire Ahsoka kéklő tekintete a protokolldroidra irányult. Bár valamelyest értette a hutt nyelvet, kényelmesebb volt megvárnia a robot fordítását.
- A nagy hatalmú Jabba azt mondja, hogy mostantól az Exalio névre fogsz hallgatni. - közölte a gép. Ahsoka közönyösen vette tudomásul a dolgot. A droid további tolmácsolásában Jabba közölte a togrutával, hogy két lehetősége van: az első az, hogy mindenben engedelmeskedik neki, kérdés nélkül végrehajtva az utasításait. Ebben az esetben finomabb bánásmódban részesül, és viszonylag jó élete lehet a palota falain belül. Később akár magasabb pozícióba is emelkedhet a közönséges rabszolgánál. A második lehetőség az ellenszegülés, amellyel már sokan próbálkoztak. A lány ebben az esetben durvább bánásmódra számíthat, amely során megtörik, és végül ugyanúgy engedelmeskedni fog. A hutt azok sorsát is ismerteti, akik szökni próbáltak. Egy nyakba fecskendezett parányi micro-bombát fog kapni, amely azonnal véget vethet az életének, amennyiben megpróbálja elhagyni Jabba területét.
- Lépj közelebb. A gazdám alaposabban is szemügyre akar venni. - mondta a droid, mire a mellette álló Bib Fortuna szeme sokat sejtően felcsillant. Jabba elengedte az eddig maga előtt tartott twi'lek rabszolga láncát, aki segédei kivittek a trónteremből. A togruta félénken közelebb merészkedett az emelvényhez, így alig egy méter választotta el a bűzlő csigától.

Ahsoka iszonyodva figyelte, ahogy a hutt izmos farka közelebb kúszik felé. A vastag végtag kígyózva közelítette meg csupasz lábait. Ahogy Jabba farka elérte a bizonytalanul álló togrutát, lassan felemelkedett. Végigfutott a hátán a hideg, ahogy a hutt farka hozzáért kecses bokájához, majd szemérmetlenül egyre feljebb vándorolt bársonyos combján. Ahsoka beharapta alsó ajkát a kellemetlen érzéstől, de próbálta leplezni iszonyát. Tudta, hogy csak úgy hozhatja ki a legjobbat helyzetéből, ha nem haragítja magára a huttot. Ehhez pedig el kellett viselnie a kisebb kényelmetlenséget. Jabba farka egyre feljebb kúszott a vékony combon, nyomasztó közelségbe érve Ahsoka legintimebb részéhez.
- Tudni akarom, megértetted-e, amit mondtam. - kérdezte Jabba.
- Igen... - felelte Ahsoka, szinte suttogva.
- Amíg az én tetőm alatt élsz, "gazdám"-nak fogsz szólítani, ahogy a többiek. - közölte parancsolón a hutt. A lány iszonyodott a gondolattól, hogy így hívja ezt a förtelmes csigát.
- Igenis... Jabba gazdám. - sütötte le a szemét Ahsoka, igyekezve figyelmen kívül hagyni a combjához simuló farkat.
- Most, hogy az enyém vagy, kicsi togruta... látni akarom, hogy valóban mindenben engedelmeskedsz nekem. Mindenben. - Ahsokának eddig is egyértelmű volt, hogy mi lesz a sorsa, de most a maradék kétsége is eloszlott. - Csekély ár az életedért, nem gondolod? - ebben igaza volt Jabbának, és a togruta is tudta, hogy nincs sok lehetősége. Ennek ellenére rettegett.
- De igen, gazdám. - a lány bízott benne, hogy engedelmességgel kíméli magát a legjobban. Legalább addig, amíg kitalál valamit.
- Ha megőrzöd a jó modorod, akkor mi ketten jóban leszünk. De a szavaiddal még nem győztél meg. - azzal Jabba farka folytatta a felfedezést, míg el nem érte a lány lábai közt izzó parányi rést. Ahsoka páratlan regenerációval bírt, így nyoma sem volt annak, milyen forgalmas hellyé vált bájos kis nyílása az utóbbi időszakban. A lány beharapta az ajkát, ahogy a csápszerű testrész hozzáért a bejáratához. Hiába sejtette, hogy ez következik, nem gondolta volna, hogy ennyi néző előtt kerül rá sor.
- Kérlek, Jabba gazdám. Nem... nem lehetne kettesben? - próbálkozott a togruta, hátha csökkenteni tudja a megaláztatás mértékét.
- Nem, nem, kedvesem. Mindenkinek látnia kell, milyen engedelmes vagy. - felelte a hutt a gúnyosan, majd farkának hegye lassan benyomult a szeméremajkak közé. Jabba lassan tárta fel a selymes togruta barlangot, egyre mélyebbre hatolva benne. Ahsoka felsikoltott, ahogy a méretes farok elérte a végpontját, majd őrülten tekeregni kezdett benne, fájdalmasan feszítve belülről. A lány lehunyta szemeit, és az Erőhöz folyamodva igyekezett kitartani. Jabba férfiasságként használta méretes farkát, hogy magáévá tegye a zsenge teremtést. Ahsoka beleremegett, ahogy a hutt végtag dolgozni kezdte fiatal szentélyét, minden behatolásnál a végpontjáig merészkedve. A togruta testnedve valamelyest sikamlóssá tette Jabbát, ám a méretkülönbség így is érződött.
- Ne... kérlek, ne... - nyögte a lány kétségbeesetten. Arra gondolt, hogy hamarosan még fájdalmasabb lesz, ha nem tesz valamit. Ki akart jutni, elmenekülni innen, és új életet kezdeni. Ám jelenleg ez nem volt opció. "Talán nem lenne ilyen rossz, ha megpróbálnám élvezni." - jutott eszébe. Szégyellte magát érte, de belső izmait összeszorítva megragadta a farkat. Lux Bonterit képzelte a vastag behatoló helyére, akivel azóta szeretett volna együtt lenni, hogy először találkoztak, ám a sors megtagadta tőle ezt. A hutt szeme felcsillant, ahogy érzékeny végtagja felfigyelt a mámoros, szorító érzésre. Érezte a togruta belső melegét, és testének apró vibrálását.
- Úgy látom, nem vagy szégyenlős lány, Exalio. - nevetett a hutt. - Remek műsort csinálhatsz.
Ahsoka felnyögött, de az elméjében megpróbált kitartani a Luxról szóló illúziója mellett. A hutt nedves hangokat hallatva dolgozta a fiatal puncit, miközben újra és újra belső ellenállásba ütközött. Az Ahsoka lábai közt tekergő, csápszerű végtag kitartóan súrolta a lány intim csodáját, aki minden csapásba beleremegett. A togruta megragadta a forróságából kiálló testrészt, majd polírozni kezdte. Jabba elégedetten nyögött fel, miközben farka egy valódi hímtaghoz hasonló bánásban részesült. A togruta eszméletlenül szűk volt, de éppen ez nyűgözte le és tüzelte fel a huttot, miközben hosszú, kéjes percekig a meleg és nedves barlangban csúszkált, a palota vendégeinek legnagyobb örömére.

Jabba közelebb húzta magához újdonsült rabszolgáját, egyenesen hatalmas arca elé. A mozdulat nyomán a szexi lábak vékony csíkot húztak a homokba. A hutt gengszter kinyújtotta förtelmes, bűzlő nyelvét, majd egy iszonyatos cuppogás kíséretében végignyalta a togruta állát. Ahsoka visszazökkent a valóságba, és újfent a benne feszülő végtagra fókuszált, így kevés figyelmet fordított a taszító nyelvre. Jabba a lány határait feszegette, amint egyre keményebben nyomakodott a kitágult szentélybe. Ahsoka érezte, hogy forrósága mennyire felhevült, de csupasz combjai közé pillantva nem érzékelte, hogy Jabba abba akarja hagyni a meggyalázását.
- Kérlek, gazdám... lassabban. - kérte Ahsoka, miközben megérintette a hasát. A tenyerével érezte, hogy a hutt farka milyen vadul izeg-mozog odabent.
- Egy rabszolga nem mondhatja meg a gazdájának, mit tegyen. - dörmögte Jabba gúnyosan, aki láthatóan élvezte a kiszolgáltatott lány szenvedését.
- Fel, fel, fel, fel! - kezdett kántálni a közönség, mire a togruta még inkább megriadt.
- Ne... ne... - Ahsoka felnyögött, miközben azért küzdött, hogy talpai a talajon maradjanak. Ám az izmos farok erősebbnek bizonyult, és a hutt lassan felemelte a lányt. Előbb a sarka, aztán a talpa, végül a lábujjai is elhagyták a homokot. - Kérlek, ne így! - a togruta a kezeivel egyensúlyozott, miközben a lábai támaszt kerestek. Jabba ismét kinyújtotta nyálkás nyelvét, ám ezúttal a hetyke kebleket nyalta meg. A közönség elégedetten szemlélte a "karóba húzott" szépséget, akit úgy nyalogatott a hutt maga előtt tartva, akár egy jégkrémet.
- Kérlek! Engedj... - nyögte a togruta, ám a hutt élvezte rabszolgája könyörgését. Izmos farkával megfordította a szenvedő lányt, hogy a közönsége is alaposabban szemügyre vehesse. Ahsoka érezte, mennyire kitágult a barlangja Jabba farka körül, miközben a testrész egészen a méhéig csúszott. A társaságnak ínyére volt a nyilvános megszégyenítés.


"Talán az Erőt használva lenne esélyem..." - futott át a gondolat a szenvedő Ahsoka agyán. "Lejutnék innen, és valamennyiüket megölném. Szívességet tennék vele a Galaxisnak." - volt rá példa, hogy a togruta engedett a sötétebb oldalának, és a haragját használva büntette meg ellenségeit. Akkor egy Gloorba nevű hutt alázta meg, és a lány nem tudta visszafogni magát (noha ebben Darth Sidiousnak is volt szerepe). Kivégezte a huttot és bandáját. De nem akarta megismételni az indulatból elkövetett gyilkosságot. Az nem az az ösvény, amit járnia kell. Annak ellenére nem, hogy már nem volt Jedi. Másrészt, csak a kétségbeesése miatt gondolkodott így. Esélye sem lett volna kijutnia innen úgy, hogy fejvadászok és bűnözők tucatjai vették körül. Jabba őreiről nem is beszélve. Ráadásul igencsak megviselték az elmúlt napok... 48 órája nem aludt semmit, ennek során pedig fejvadászok és buckalakók tették magukévá intim kincseit, most pedig Jabba gyötörte. Ahsoka legyengült és kimerült volt. De még ha ki is jutott volna innen, nem tudott hová menni. Ilyen állapotban csak ismét prédává vált volna. A szökés reális esélye a nullával volt egyenlő. A kiszolgáltatott lány Jabba kegyeire volt bízva.

Kínokkal teli percek múltán, Ahsoka arra lett figyelmes, hogy egyre kevésbé érzi a fájdalmat. Ahogy a látótere szűkülni kezdett, rögtön sejtette, hogy miért. Amikor a megnyugtató feketeség egyre inkább körbevette, arra gondolt, hogy talán így a legjobb. Nem kell tovább elviselnie az aljas csiga okozta szenvedést. Jabba és közönsége nevetve nyugtázták, hogy a csupasz togruta elájult. A fáradtság, kimerültség és fájdalom megtették a hatásukat. A hutt végül leengedte az ernyedt testet a homokos talajra, majd kihúzta farkát a megdolgozott forróságból. A szépséges testet hutt nyálka és egyéb, korábbi eseményekre utaló mocsok borított, miközben a megviselt, kitágult nyílásból nedv szivárgott.
- Vigyétek, és szedjétek rendbe. - intette oda magához Bib Fortunát a hutt. A sápdat bőrü twi'lek férfi serényen nyugtázta gazdája parancsát.
- Igen, gazdám. - Bib intett, mire két megtermett gamorreai őr lépett közelebb. Könnyedén felkapták az alig 50 kilós testet, majd kivitték a trónteremből.
- Külön szállásoljátok el, távol a többi lánytól. És adjátok be neki a chipet... ha gondot okozna, fegyelmezzétek meg, de semmi maradandó. A legjobb formában akarom tartani.
Bib bólintott, majd alázatosan meghajolt, és elhagyta a termet. A twi'lek férfi engedelmes szolga volt, de ez nem jelentette azt, hogy nem voltak meg a saját tervei a gyönyörű Exalióval....





2017. május 2., kedd

Star Wars: A Lázadók krónikái: 9. fejezet - A Nővér színre lép



Star Wars: A Lázadók krónikái
9. fejezet: A Nővér színre lép


Írta: Cody


A Mustafar gömbje vörös izzással ragyogott a felé száguldó TIE-vadász előtt. A szabványtól eltérő, ívelt szárnyú vadászgépet a Phantom névre hallgató, módosított corelliai hajó követte. A sisakot viselő Hetedik Nővér elégedetten ült a TIE pilótafülkéjében, miközben üldözője kitartóan követte őt az egyre közelebb kerülő bolygó felé. A nő terve beválni látszott, ugyanis hetek óta igyekezett Ezra Bridger nyomára akadni. Miután nemrégiben az egyik droidja kiszúrt egy birodalmi holo-adást (amelyen az egyik helyőrségen készleteket eltulajdonító, ismerős lázadó csapatot fedezett fel), a Nővér megragadta az alkalmat. Nem próbálta meg elfogni a csapatot, helyette felfedte magát a Jedik útját követő két ostoba előtt. Az első találkozásuk után tudta, hogy be fogják kapni a csalit, és megpróbálják leszerelni. Kanan és Ezra elváltak a Ghost teherhajóval menekülő legénység többi tagjától, majd a Phantommal eredtek az Inkvizítor nyomába.

A Hetedik Nővér gépe egy elhagyatottnak tűnő birodalmi feldolgozóüzem felé vette az irányt. Elhúzva a fekete hegyeket és homokos síkságokat szabdaló, vörös-sárga izzással ragyogó lávafolyamok felett, a nő letette TIE-vadászát a komplexum egyik mesterséges leszállópályájára. Mire a Phantom is landolt, Kanan és Ezra már csak a főbejáraton beszaladó, feketébe öltözött alakot láthatta, valamint az őt követő három droidját.
- Mit akarhat itt? - kérdezte Ezra, miközben körültekintően méregette a birodalmi épületegyüttest.
- Nem tudom, de ki fogjuk deríteni. - felelte az idősebb férfi. - Csak óvatosan. Nem tudhatjuk, milyen meglepetésekkel vár minket.
- Kívülről elhagyatottnak tűnik. Ha szerencsénk van, nem sok birodalmi lesz bent.  - mondta a kölyök, miközben egy hőhullám az arcába csapott. Alig néhány perce voltak a Mustafar felszínén, de a hőség már most elviselhetetlen volt.
- Azért csak figyelj... és maradj mellettem. - utasította Kanan a tanítványát, majd fénykardja markolatára tette kezét. Végül mindketten beléptek ugyanazon az ajtón, ahol nem sokkal korábban a Nővér is.

Odabent, az elektromos rendszerek működésének híján, többnyire sötétség uralkodott. Egyedül a koszos ablakokon beszűrődő fény adott némi vöröses tónust. Kanan és Ezra aktiválták fénykardjaikat, így a vörösségbe némi kékes derengés is költözött. Megpróbálták kiterjeszteni érzékeiket, de a Sötét Oldal elhomályosította a látásukat, így fogalmuk sem volt róla, hol lehet az Inkvizítor. Folyosóról folyosóra haladtak, de nyomát sem találták a nőnek. A csend nyomasztó volt. Egyedül lépteik zaja és a fénykardok búgása törte meg, melyeket még sosem érezték ilyen hangosnak.
- Nem tetszik ez nekem... - suttogta Ezra, Kanan pedig nem tudott nem egyetérteni vele. Néhány további lépést követően Ezra fülét hatalmas zaj ütötte meg. Ami nem más volt, mint Kanan kiáltása. A kölyök riadtan kereste mestere fájdalmának forrását, amikor felfigyelt a lábába csimpaszkodó kis gépezetre. Ezra felismerte, hogy kétségkívül a Hetedik Nővér egyik droidja volt. Apró, fémes karmai makacsul kapaszkodtak Kanan lábába, miközben a droid fájdalmas elektromos tölteteket küldött a férfi testébe. Kanan a fájdalomtól vonaglott, miközben a testén kékes kisülések cikáztak. Ezra tehetetlenül nézte szenvedő mentorát. Végül összeszedte magát, és egy óvatos, de határozott mozdulattal a droid felé suhintott. Mire a kék energiasugár elérte volna, a gépezet elengedte a férfi lábát, majd gyorsan eltűnt a sötétben. Ám hiába vált el a droidtól, mivel Kanan már így is megkapta a kellő dózist, ájultan hullott a fémpadlóra. Kísérteties, gépi torzítással vegyes női nevetés visszhangzott valahonnan, de Ezra nem tudta beazonosítani a forrását. Tettre készen emelte maga elé fénykardját.

- Biztos, hogy így akarod lejátszani ezt, kölyök? - kérdezte a Hetedik Nővér, mire Ezra háta mögött két aktiválódó fénykardpenge ismerős hangja hallatszott. A fiú megperdült, és megpillantotta a háttérbe belevesző, fekete ruhás alakot, aki egy kétpengéjű fénykardot tartott maga előtt. A kard vörös izzása félelmetes összhangban állt a Mustafar színeivel.
- Mit csináltál Kanannel? - kérdezte Ezra indulatosan.
- Ne aggódj... nincs komoly baja. Neked pedig egyáltalán nem kell, hogy bajod essen. Elintézhetjük ezt a jóval könnyebb úton is. - a Nővér maszkján lévő lemez felcsúszott, felfedve vele viselője arcvonásait.
Ezra nem értette, mit akar a nő, de nem akart leállni ezen merengeni. Ösztönösen lendüt előre, fénykardjával a mosolygó Inkvizítor fejét célozva. A Nővér már-már hanyagul söpörte félre a rá támadó fiút, aki viszont nem adta fel. Csapás csapást követett, de a küzdelem csak azért nem ért még véget, mert a nő élvezte Ezra jelentéktelen próbálkozásait. Továbbá, így éreztethette vele, hogy nincs esélye ellene. Az egymásnak ütköző fénykardok villogva és sisteregve akadtak össze újra és újra. Percek múltán, a Hetedik Nővér megunta a játszadozást, majd jelzett az egyik droidjának. A gépezet ugyanúgy fonódott Ezra lábára, ahogy korábban Kananére, a kisülés viszont elmaradt. A pillanatnyi figyelemkihagyás elég volt az Inkvizítornak, hogy az Erővel kirántsa a fénykard markolatát a kölyök kezéből, aki hiábavalóan kapott utána. Ezra megtántorodott, amikor a vörös penge a torkának szegeződött.
- Elég a játékból, kölyök. - mondta a nő. - Most elmondom, mit akarok. Te pedig nem próbálkozol semmivel. Nem tanácsos. - a Nővér az Ezra lábába kapaszkodó droid felé biccentett. - legyenek bármilyen reflexeid is, hidd el, sokkal gyorsabb nálad. Ha nem akarsz úgy járni, mint a mestered, akkor fogadj szépen szót. Még ha nehezedre esik is. - a Nővér mosolyogva vette el a kardját a kölyök torka elől, majd némi hatásszünet után kikapcsolta a fénykardokat. Ezra tudta, hogy a nőnek igaza van. Nem lehet gyorsabb egy droidnál, még az Erőt használva se. Ráadásul, ha a droidot le is szereli, még ott a Nővér. Bölcsebbnek látta kivárni.
- Mit... mit akarsz tőlem? - bökte ki nagy nehezen a fiú a jogos kérdést. A jelek szerint élve kellett a fiatal nőnek.
- Jó döntés, ezt már szeretem. - felelte fennhangon az Inkvizítor. - Sétáljunk egyet. - mutatott egy oldalirányban lévő fémajtó felé.

Miközben az egyik droid továbbra is Ezrába kapaszkodott, addig a másik kettő az egyik közeli kezelőpultnál babrált. Nem sokkal később, visszatért az áram az adott helyiségbe, és mintha a klíma is beindult volna, mert egyre kellemesebbé vált a hőmérséklet. Közepes méretű, irányítóterem-féleség volt, jellegzetes birodalmi szabvánnyal. Szürke, fémes falak, praktikus kialakítás. Ezra csalódottan vette észre, hogy az egyetlen ajtó, melyen bejöttek, le van zárva Az immár jó fényviszonyok nála kivehető volt, hogy a Hetedik Nővér arca sárgás színben pompázott. Állát és arcának két oldalát apró, vörös tetoválások borították, ami a miriali faj jellemzője volt. A Nővér vonásai igen vonzóak voltak, de ezt ellensúlyozta a tekintetéből áradó rosszindulat, és a Sötét Oldal használóira jellemző sárga-vörös szempár. Ajkai szinte állanóan gonosz mosolyra húzódtak.
- Így máris jobb, nem? - kérdezte az előtte álló kölyöktől, bár nem várt választ. - Tehát... hogy mit akarok tőled... - kezdte a nő, miközben a két fénykardmarkolatot (a sajátját és Ezráét) egy asztalra tette. Mintha csak így akart volna incselegni a kölyökkel. Ezrának persze esélye sem volt az Erőt használva magához rántani fegyverét. Legalábbis nem elég gyorsan. Ezt ő is tudta, így próbálta kizárni tudatából a kardokat.
- ...mivel megvannak a kapcsolataim, értesültem a múltkori kis... kalandodról. Tudod... azzal a Mara nevű lánnyal. - a nő visszasétált a kölyök elé, aki kelletlenül gondolt vissza az akkor történtekre. A Főinkvizítor egy kísérletet hajtott végre a segítségével: Ezra midichloriánban gazdag örökítőanyagát felhasználva Erő-érzékennyé tette az arra mindaddig nem fogékony Marát.
- Mit akarsz ezzel? - kérdezte Ezra, mintha siettetni akarta volna ezt a számára kellemetlen témát.
- Te se a gyors észjárásodról vagy híres, ugye? - kérdezett vissza a Nővér, szinte már szánakozva. - Az említett incidens elgondolkodtatott... és azt hiszem, nálad van annak kulcsa, hogy még nagyobb hatalmam legyen. - az Inkvizítor a kölyök ágyéka felé mutatott. - Nekem is adsz az értékes... anyagodból, így minden korábbinál nagyobb lesz az Erőm. Ha egy hétköznapi teremtményt Erő-érzékennyé tett, gondold el, milyenné tehet engem. - a Nővér hataloméhesen beszélt, egyre lelkesebben.
- És mi van... mi van, ha nem akarok segíteni neked ebben? - kérdezte Ezra, bár mire kimondta, maga is rájött, hogy sokat nem fog elérni vele. A Nővér hangos nevetésben tört ki, majd zavartságot színlelve abbahagyta.
- Sajnálom, azt hittem, viccelsz. Miből gondolod, hogy megengedheted magadnak a választás luxusát? Megkapom, amit akarok, ha akarod, ha nem. Méghozzá hamarosan. - mondta a Nővér, majd fekete kesztyűs kezével Ezra nadrágjánál kezdett matatni. A kölyök zavartan fészkelődött, de nem tudta, mit tehetne. Ha az ellenkezésnek akár a szikráját is tanúsítja, a lábán lévő droid azonnal lesokkolja. Szavakkal pedig szintén nem segíthetett magán.

A Hetedik Nővér nem sokat habozott. Miután ujjai rátaláltak Ezra félig még lankadt szerszámára, előhúzták azt a narancssárga nadrág rejtekéből. A nő tudta, hogy keménnyé kell kovácsolnia a dárdát ahhoz, hogy hasznát vehesse. Szerencséjére ezen a téren is igen jól képzett volt, így tudta, mit kell tennie. Lassan előrehajolt, kecses teste így derékszöget zárt be. Egyik kezével megtámaszkodott, míg a másikkal érzékien polírozni kezdte a tenyerében növekvő kamasz férfiasságot. Érezte a hímtagból sugárzó erőt és a benne rejlő hatalmat, ami megbabonázta. Ezra gerincén végigkúszott a kellemes borzongás érzete, ahogy a vékony, női ujjak meglepően lágyan simogatták szerszámát. A Nővér ajka már csak néhány centire volt a kezében tartott dárda hegyétől.


Tudta, hogy a kezével is elérhetné célját, ám az előtte duzzadó férfiasság megrészegítette. Sóvárgott a belőle áradó hatalom után, így késztetést érzett rá, hogy a szájával is megismerkedjen vele. Ezra önkéntelenül is lehunyta szemét a mennyei mámortól, ahogy az Inkvizítor ajkai első ízben érintették meg odalent. A kívánatos, női ajkak nedvesen tapadtak az egyre keményedő dárdára. A Nővér szájának melegsége, és sikamlós nyelvének csiklandozása szinte azonnal az őrületbe kergették Ezrát. Alig néhány cuppanást követően, a kölyök biztos volt benne, hogy élete eddigi legjobb szájmunkáját kapja az előtte bólogató Hetedik Nővértől. A nő szenvedélyesen kényeztette a maximális keménységűvé váló hímtagot, egyre nagyobb részét fogadva szájába. A karcsú nő törékeny alkatához képest meglepően jól bírta a vaskos szerszám méreteit. Ezra dárdája nyáltól sikamlósan csúszkált a tehetséges ajkak közt, miközben hegye folytonos táncot járt a fáradhatatlan nyelvvel. A kölyök újra és újra beleborzongott a nő vad szívásaiba, aki nedves hangokat hallatva nyöszörgött, miközben a méretes fenevadat próbálta egyre lejjebb gyűrni szűk torkán. A Nővér letérdelt, majd mindkét kezével Ezra hátsójába kapaszkodott, így próbálva még inkább rásegíteni a bestiát a mélyebb merülésre. A kölyök csillagokat látott a gyönyörtől, de persze esze ágában sem volt megdicsérni a Nővért, milyen profi munkát is végez.

A nyál áztatta, erektől duzzadó hímtag végül teljes hosszában elmerült a puha torok szorításában, ahogy a Nővér sikeresen teljeseítette saját maga kihívását. Orra Ezra nadrágjába fúródott, miközben érezte a torkát feszítő, hatalmas szerszám szorítását. Az öklendezési reflexét még nem sikerült teljesen leküzdenie, így a Nővér nedves köhögést hallatott, amely nyomán áttetsző nyál fröccsent a fémpadlóra. A megterhelés hatására könnybe lábadt a szeme, arca pedig kezdett elvörösödni. Néhány másodpercig torka mélyén tartotta a vendéget, amikor az váratlanul vad rángatózásba kezdett. "Gondolhattam volna." - dohogott magában a nő. Túlságosan gyorsan hergelte a kölyök izgalmát, aki így képtelen volt tovább visszatartani orgazmusát. A kezdeti terve az volt, hogy miután keménnyé tüzelte a hímtagot, szentélyébe fogadva várja az energikus robbanást. Bár információi szerint Mara is a száján keresztül fogadta be a kívánt anyagot, ő hatékonyabbnak vélte, ha méhén keresztül szívódik fel az örökítőanyag. Ám erejét csak fokozhatja az, ha mindkét módszerrel él. Így aztán kitartóan tűrte azt a hatalmas nektáráradatot, amivel a csúcsra jutó kölyök ajándékozta meg. A Nővér ráparancsolt magára, hogy ne küszködjön a torkát feszítő, lüktetve pumpáló bestia ellen. Ezra próbálta visszafogni nyögését, de némi elégedettség így is kicsúszott a száján. Az Inkvizítor arca szinte teljesen vörös lett, az oxigénhiánytól pedig az ájulás kerülgette. Végül hatalmas sóhajjal kapkodott levegő után, miután szája elvált a testnedvekben ázó szerszámtól. A nyál-és nektárcsíkok továbbra is összekötötték ajkait a dárdával. Ezra jól látta a Nővér nyitott szájában lötyögő fehéres folyadékot, ami tőle származott. Miután a nő kifújta magát kissé, erotikus mosolyra húzva száját, lenyelte a meleg, krémes anyagot. Végül kinyitotta száját, büszkén mutatva meg, hogy nem hagyott maradékot.

- Ez gyors volt... - mondta a Nővér, majd megízlelte a nedű sós-édes utóízének egyvelegét.
- Tudom, de... van ott még, ahonnan ez jött. - felelte Ezra, aki maga is meglepődött a hangulatában beállt változástól. Már egyáltalán nem volt dühös. Jelen pillanatban nem úgy gondolt az előtte térdelő nőre, mint az ellenségére, aki ártani akar nekik. Egy dögös bombázót látott maga előtt, aki az iménti mennyei szájmunkájával kéjes köddel burkolta be az elméjét. Ezra immár nem ártani akart neki, hanem egy szeletet abból a finom tortából, amit a Nővér teste képviselt.
- Nocsak... megjött végre az eszed? - kérdezte mosolyogva az Inkvizítor.
- Nagyon úgy néz ki. - felelte a kölyök, hasonló mosollyal az arcán, majd háttal a padlóra feküdt. - Ráadást? - kérdezte, bár imént kielégült szerszámra félig kókadtan hajlott oldalra. A Nővérnek nem volt ellenére a repeta, főleg, hogy máris élénkebbnek és erősebbnek érezte magát az imént lenyelt anyagtól. Érezte, hogy jó nyomon jár. Válaszképp, mosolyogva csatolta ki övét, így az apró fekete szoknyájával együtt lehullott róla. Ezt követően, a szégyenlősség szikrája nélkül, elkezdte letolni magán éjfekete sztreccsnadrágját. Ezra hitetlenkedve fedezte fel, hogy a Nővér nem viselt bugyit alatta. Fazonírozott, gondosan nyírt forrósága mágnesként vonzotta a kölyök tekintetét. A nő nem vette le csizmáit, így csak a térdééig tolta le nadrágját, majd másodpercekig fürdött Ezra kéjsóvár tekintetében.
- Úgy látom, tetszik, amit látsz. - mondta a nő elégedetten, csípőre tett kézzel, majd Ezra hímtagja felé biccentett, amely ismét keménnyé duzzadva meredezett.
- Igen, nagyon is. - ismerte el a kölyök, miközben szinte érezte, hogy a vér elárasztja férfiasságát, lehetetlenül keménnyé téve. A sárgás színű szentély puszta látványa elég volt, meghozza Ezra imént csillapított szexuális étvágyát. A Nővér a kölyök fölé lépett, aki nyálcsorgatva csodálta a fölötte magasodó puncit. A nő parányi ujjai feltárták a húsos csodát, tovább kínozva ezzel Ezrát. Amikor az Inkvizítor elkezdett leguggolni, szexi szentélyét pedig csak centiméterek választották el a férfiasságtól, Ezra közbeszólt:
- Várj! Nem... nem kaphatnék egy kis kóstolót? - érdeklődött a kölyök, szinte félszegen. A Nővér nem látta akadályát a kérésnek, ezért felállt, megfordult, majd Ezrának háttal ismét guggolni kezdett.
- Lássuk, méltó vagy-e rá. - mondta a Nővér, majd forróságával a kölyök arca fölé helyezkedett el, és felvették a 69-es pozíciót. A sárgás kéjbarlangból áradó hő szinte tapintható volt. Ezra úgy érezte, forróbb, mint a mustafari klíma. De ez a hő csábító volt.

Ezra mohó kíváncsisággal nyalt bele a lédús szirmokba, ami azonnal lágy nyögésre késztette a Nővért. A kölyök élvezte a nyelvét körülvevő nedves ajkak bársonyos érzetét, és a szentélyből áradó jellegzetes női illatot. A miriali zamata olyan édesnek bizonyult, akár a szirup. Ezra megdöbbent, mennyire kedvére való az íze, ezért újabb és újabb nyalintásokkal akart minél többet magáévá tenni belőle. E közben a Nővért átjárta a mámorító gyönyör, amely forróságából kiindulva egész testén végigszaladt. Ám hogy elnyújtsa az élményt, igyekezett megosztani figyelmét azzal, hogy ismét birtokba vette a kölyök férfiasságát. A szerszámot továbbra is nektár és nyál egyvelege borította, ám a Nővér izgatottan vette ismét szájába. A szexi ajkak olyan tökéletesen fonódtak a hímtagra, mintha erre teremtették volna. A miriali éhes piócaként cuppogott a kölyök dárdáján, aki ugyanolyan hévvel falta tüzelő nyílását. A nő legnagyobb meglepetésére Ezra váratlanul a másik bejáratot is magáévá tette. Nyelve lelkesen nyalakodva próbált utat törni magának az análgyűrűn keresztül. A Nővéren újabb mámoráradat kúszott végig, miközben gömbölyded hátsója Ezra arca fölött ringatózott. A nő ajkai elváltak a szerszámtól, hogy minden figyelmét a gyönyörre fordíthassa. Ezra érezte dárdáján a Nővér elégedett lihegését, ami tovább ösztönözte. Míg két ujja utat tört magának a fortyogó punciba, addig nyelve kitartóan kényeztette az érzékeny ánusz rózsát. Felizgatta a nyelvét körülölelő, parányi gyűrű finom rezdülései. Amikor a kölyök barlangot váltott, az Inkvizítor végül felnyögött, majd egész testével vad vonaglásban tört ki. Az orgazmus bombája olyan intenzíven robbant a tudatába, hogy azt hitte, elájul. Ficánkoló forrósága hálásan dörzsölte a kölyök szorgos nyelvét. A nő sóhajai egyre halkabbak lettek, míg mozgása lelassult. Ezra két keze a Nővér hátsójának hibátlan idomain pihent, míg nyelve az utolsó cseppig igyekezett kiszipolyozni munkája gyümölcsét. Amikor szopogatni kezdte a borsószem méretű csiklót, a nőt újabb rándulások kerítették hatalmukba.
- Sikerült meglepned, kölyök... - lihegett a Nővér beletúrva a dús, fekete hajba. Ám több dicsérettel nem akarta növelni a fiú egóját.
- Ahogy neked is. - felelte Ezra nedvtől fénylő szájjal, miközben a nő felállt, majd megfordult, és újra leguggolt.
- Még nem mutattam meg mindent. - dicsekedett a Nővér, azzal egyre lejjebb engedte csípőjét, óvatosan ráülve a merev szerszámra. Ezra szeme elkerekedett a döbbenettől, amit a Hetedik Nővér mennyei barlangjának izgató szorítása váltott ki belőle. Először csak hímtagjának hegye, majd egyre nagyobb része tűnt el a nedves forróságban, ahogy a Nővér egyre lejjebb guggolt a kölyök ágyéka fölött. Valószerűtlen gyönyör árasztotta el Ezra tudatát, amint megérezte a nedves barlang meleg, húsos falának szorítását, és az Inkvizítor belső izmainak őrjítő játékát. Miután a hímtag teljsen kitöltötte a miriali szexbombát, lassan mozgatni kezdte derekát, tovább fokozva Ezra örömét. A kölyök biztos volt benne, hogy minden igyekezete ellenére ez rövid menet lesz. Nem létezhetett olyan férfi a Galaxisban, aki sokáig ellen bírt állni egy ilyen kéjbarlangnak. A nő egyre gyorsítva kezdett ugrálni a szerszámon, mintha csak meglovagolta volna a méretes fenevadat. A szűk punci szorító izgatása, és a lágyan nyögdécselő Nővér vad szenvedélye kis híján kiütötték a biztosítékot Ezránál.

A Hetedik Nővér legfőbb célja Ezra kivételes anyagának megszerzése volt. Ugyanakkor nem hazudhatott magának. A szexuális vágyát kielégítő közösülés puszta ténye is elegendő lett volna, hogy sikeresnek könyvelje el ezt a kalandot. Ezrában olyan erő és hév volt, ami feltüzelte és kielégítette a nőt. Az, hogy az örökítőanyagával további eredményeket érhet el, csak hab volt a tortán. A Nővér hihetetlenül teljesnek érezte magát, ahogy a vastag, meleg dárda kitöltötte szűk hüvelyét. Nem egyszer érezte a méhnyakát is elérő dárda hegyét, ami további bizonyítéka volt Ezra méreteinek. A karcsú test néhány percig vadul pattogva lovagolt a nedves palloson, ami már-már felnyársalta a huszonéves teremtést. Ezra érezte, hogy itt a vége. Képtelen tovább ellenállni a Hetedik Nővérnek. Akkor se tudna, ha a Galaxis múlna rajta. Most megadja a nőnek, amit annyira akar. Amikor a hímtag tövig merült a sárgás szeméremajkak közt, a kölyök mindkét kezével magára szorította a nő derekát. A Nővér elégedetten mosolyogva nézte a verejtékben úszó Ezra arcát, aki elvörösödő fejjel, vadul felnyögött. Öt-hat irdatlan rándulást követően a Nővér érezte a szentélyét feltöltő meleg anyag jelenlétét. Ezra eldurranó kéjrúdja bőséges anyaggal látta el a miriali Inkvizítor első osztályú barlangját, aki ringatózó csípővel fogadta az izgalmas töltetet.
- Hmm... érzem, hogy itt van bennem. - gyönyörködött lehunyt szemmel a nő, majd megsimogatta hasát. Ezra kimerülten tette le a fejét, miközben a Nővér lassan leszállt róla. Bárhogy is próbálta megfeszíteni belső izmait, a fehér, krémes anyag egy része kicsordult belőle, egyenesen a padlóra. Ám az anyag java barlangjában maradt, egészen a méhéig felkúszva.
- Ez eszméletlen volt... - hüledezett Ezra, akinek máris hiányzott a finom punci lágy ölelése.

Ahogy a Hetedik Nővér felhúzta nadrágját, érezte, hogy a női kincséhez feszülő száraz szövet nedvessé válik. Ezt követően, visszavette szoknyáját és övét is. Végül az Erővel magához vonta fénykardját. Ezra továbbra is a padlón feküdt, kimerülten és kiszolgáltatottan, miközben kielégült szerszáma oldalra konyulva pihegett.
- Szerencséd, hogy a jövőben még szükségem lehet rád... - kezdte a nő az ajtó felé sétálva. - ...ezért nem öllek meg, és nem is adlak át a mesteremnek. Bármennyire is élveztem ezt a kis kalandot, tekintsd ezt munkakapcsolatnak. - az ajtó egy szisszenéssel feltárult. - Egy kölcsönösen előnyös munkakapcsolatnak. - a Nővér kacsintott egyet, majd kilépett a teremből, három droidja pedig követte. - Még találkozunk, kölyök... - búcsúzott, azzal az ajtó becsukódott mögötte.
- Reméltem is. - suttogta maga elé, lehunyt szemmel mosolyogva.

Ezra percek múltán is alig hitte el, ami az imént történt vele. De hazudott volna magának, ha azt mondja, nem élvezte a dolgot. Viszont úgy ítélte meg, hogy erről nem beszél a társainak. Mindenki érdekében így volt a legjobb. És forrón remélte, hogy megismételheti ezt a mutatványt a Hetedik Nővérrel.
- Tartsd közel a barátaidat... és még közelebb az ellenségeidet. - Ezra felhúzta nadrágját, majd magához vette a fénykardját. Ideje, hogy megkeresse Kanant, és elhagyják ezt a bolygónak nevezett poklot.

A Hetedik Nővér immár az űr biztonságában száguldott, TIE-vadásza pilótafülkéjében. Vissza kellett térnie mesteréhez. De tudta, hogy nem számolhat be erről a magánakciójáról. Kellő körültekintéssel képes lesz megőrizni a titkait. Nem csak azt, hogy kihasználta Ezra Bridger adottságát a saját céljai érdekében. Hanem azt is, amit egyre biztosabban érzett, mióta elhagyta a Mustafart. A midichloriánban gazdag ivarsejtek egyesültek az övéivel. Kétséget kizáróan egy új élet növekedett benne....